Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Bevallom, nem értem azokat az embereket, akik nem akarnak... fórum

Bevallom, nem értem azokat az embereket, akik nem akarnak... (beszélgetős fórum)


Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.

1 2
47. lynette3290 (válaszként erre: 44. - Channa*)
jan. 11. 18:12
Én meg kicsit sarkítok is, aki nem vallásos, az ne ragaszkodjon a templomhoz. Azt szerintem is hagyjuk meg azoknak, akiknek tényleg sokat jelent a vallás. Mesés helyszínek vannak.
jan. 11. 18:09

A házasság intézménye számomra nagyon fontos, az meg esküvő nélkül nincs. Hogy az hol köttetik, mekkora a hacacáré, az mindegy.

Én hiszek a rituálékban. Mindennek van kezdete, vége. Ünnepelni jó, vagy nehéz dolgokat lezárni megkönnyebbülés, mindkettő lehetőség véleményem szerint arra, hogy más minőségben haladjunk tovább. Vannak napok, amik piros betűvel kerülnek a naptárba, és szerintem az ember lelkének sokszor szüksége is van rá, hogy egy-egy eseményt kiemeljünk.

Két éve házasodtunk, szuper volt, de mindenki tegyen belátása szerint. Ebben nincs jó vagy rossz.

jan. 10. 20:18
A templom gondolatától is rosszul vagyok nemhogy az esküvőmön minden tele legyen a keresztrefeszítettfószerral.... inkább támogatom a saját díszítést..... amúgy meg az egész ceremónia csak egy nagy buli, rohadtul nem ezen múlik az élet, és azt a rohadt sok pénzt inkább magunkra töltöm mint a vendégekre és felesleges ruhára.....
44. Channa* (válaszként erre: 29. - Myra)
jan. 10. 19:47

35 éve vagyok férjnél. Sosem éreztem szükségesnek a külsőségeket, mármint azt, hogy azon az egy napon mindenki hercegnőként tekintsen rám és engem éltessen.

Arra sem éreztem sosem kényszert, hogy templomba házasodjak, legyen az bármilyen hagyomány. Nem vagyok vallásos, minek bohóckódjak akár csak 1 órát is egy templomban?


Az én esküvőm teljesen oké volt. Minden úgy volt, ahogy mi akartuk, de nem azért volt olyan, hogy mások ámuljanak a szépségemen és leboruljanak előttem a nagy napomon.


Remélem, érted, hogy miről írok.


Minden házassági évfordulónkon megnézzük az esküvői videónkat. Anélkül is szép emlék, hogy nem tettem olyat, ami bár hagyomány, de az elveimmel nem egyezik;)

43. michelle.r (válaszként erre: 31. - Anyagi)
jan. 10. 16:58

Azzal miért van bajod, ha nem neked kell kifizetned?

Az ördög vigye azt, ha azért marad valaki mellettem, mert macerás elválni.

jan. 10. 14:48
Többször kötöttem házasságot, fehér kosztümben, máskor fehér csipke blúz, földig érő bársony szoknyában, eszembe nem jutott, hogy hercegnőként érezzem magam, pedig fiatal voltam. Az ünneplő ruhákban kétségtelenül csinos voltam, , de nem dicsérgettek sem a szüleim, sem a férjem szülei, igaz; a vőlegény minden alkalommal örült, büszke volt rám ( és viszont ) ill. megdicsért, nekem ez maximálisan elég volt..
41. 996b40d6f5 (válaszként erre: 39. - 55Judit)
jan. 10. 14:22
Így van.
jan. 10. 14:15
Mindenki maga tudja mit akar és mi jó neki. Jó esetben.
39. 55Judit (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
jan. 10. 13:57
A lényeg hogy azt értsük ami a mi ügyünk.😀
38. tumbo2 (válaszként erre: 32. - Fincsi5)
jan. 10. 13:40
a lányom 43 volt mondták is milyen egyszerű a ruhája,szerintem nagyon szép volt,a hajába virágok fonva.
37. globus (válaszként erre: 32. - Fincsi5)
jan. 10. 11:16

Nekem tetszett sz enyém, rajtam volt először. Akkor még csak kölcsönözni lehetett, mai szemmel ósdi öreges fátyollal, persze elszaladt, megváltozott úgy általában minden ruha divatja. Érdekes, anyu ruháját csodásnak látom fotón.

Nemrég találkoztunk az eskető pappal (nyugdíjas érsek), esküvői képünkre annyit mondott, akkor még több haja volt 😀

36. tumbo2 (válaszként erre: 27. - Globus)
jan. 10. 11:09
nem,az apám mondta,kis leánykák mikor mentek már már férjhez,amikor elvette az anyámat 18 éves volt,mi meg ott voltunk a nyakán,huszonhárom évesen,szégyellte,pedig hát nem voltunk csúnyák.megtettem neki a szívességet,pár év múlva elvált asszony voltam.
35. tumbo2 (válaszként erre: 23. - Channa*)
jan. 10. 11:01
hogy minden kislány arra áhítozik,hogy habos,babos ruhában férjhez megy.eszembe sem jutott.
34. tumbo2 (válaszként erre: 30. - Unom)
jan. 10. 10:55
mivel én nem vagyok hívő,elváltunk,a volt férjem templomban esküdött,mindenki örömködött,mivel roppant vallásosak voltak,aztán szegény meghalt tán 50 éves korában.az isten biztos így akarta.
33. tumbo2 (válaszként erre: 25. - Fáradt*)
jan. 10. 10:49
nekem szintén.életem legrosszabb napja
32. fincsi5 (válaszként erre: 24. - Hottie)
jan. 10. 10:02
Ha újra 23 lennék, egy szép kosztümben mennék férjhez (már ha egyáltalán), nem a csipkés nyálas menyasszonyi ruhában.
31. Anyagi (válaszként erre: 24. - Hottie)
jan. 10. 09:52

Nem értettetek meg!

Nem a házassággal van a bajom, hanem a hercegnős (rongyrázós) esküvővel!!!

Főleg, ha erején felül még ki is költekezik a család vele!!!


A házasság meg egy idő után kell, mert rendezi a jogi viszonyokat és


az sem utolsó dolog, hogy segít abban, hogy ne az első összezörrenésnél menjen szét a pár!!!!

Mert ha nagyon könnyű a szétválás, akkor az ember esetleg hirtelen sértődésből dönt. Pedig semmi nem helyrehozhatatlan esetleg!

Ha kicsit nehezítve van, egy hivatalos válással, jobban van idő és ösztönzés átgondolni, hogy tényleg helyrehozhatatlan e a helyzet!!!!

30. unom (válaszként erre: 29. - Myra)
jan. 10. 09:39

Te így látod, más meg másképp.

Ha nem vagyok keresztény, akkor is kellene templomi esküvő?

29. Myra (válaszként erre: 23. - Channa*)
jan. 10. 09:30
Mert a gyerekeknek az a jó , ha rendezett családban születnek. A templomi esküvő, hagyomány és szép. Itt igenis számítanak a külsőségek. Jobb esetben az ember egyszer köt házasságot. És sok sok év múlva a gyerekeid nézegetni fogják ezeket a képeket, emlékeíd között az egyik legszebb élménynek kell , hogy éljen.
jan. 10. 06:14
roviden mindenki maskepp csinalja!
27. globus (válaszként erre: 25. - Fáradt*)
jan. 10. 06:04
Mi történt? Férjhez adtak akaratod ellenére?
26. vigyefene (válaszként erre: 25. - Fáradt*)
jan. 10. 05:39

Belefáradtál?

Ha egy alkalom volt, akkor az nem jelenti azt hogy a következő is az lenne.

Bármire lehet felhozni példát.

jan. 10. 05:35
Életem egyik legborzalmasabb emléke az esküvőm volt!Álmomban sem jöjjön elő,de a házasság sem!
24. hottie (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
jan. 9. 22:43

Nem akartam házasságot kötni, aztán mégis úgy alakult. Nem volt gyönyörű esküvői ruhám, és nem voltunk templomban. Ötösben voltunk az anyakönyvvezető irodájában, mi ketten, a két tanú, és az anyakönyvvezető.

Akkor sem a külsőségek voltak a fontosak számomra, és most sem. A lényeg az, hogy lassan 18 éve élek együtt azzal a fickóval, aki ott állt mellettem abban az irodában.

Elfogadom, hogy nem érted, és hogy ez szerinted ez szomorú, de hidd el lehet máshogy is.:)

23. Channa* (válaszként erre: 1. - Fórumnyitó (anonim))
jan. 9. 21:57

Miért kellene mindenkinek házasságban élnie?

Miért főleg a nőkről van szó?

Tényleg azt hiszed, hogy minden lány vágya az, hogy férjhez menjen? Gondolom, akkor szerinted kötelező a férj kiszolgálása is.


Templom? Minek? Nálam már 35 éve sem ért célba a népbutítás, sőt már előtte sem. Van aki még elhiszi ezt a mesét a jó papokról? Elhiszi ezt a sok baromságot valaki?

22. libikóka (válaszként erre: 20. - K-né Zsóka)
jan. 9. 18:11

Talán azért a kukorica,mert tulajdonképpen nem is kell értenie a vallomás írónak.

Ha ő így szeretné ,tegye.

Más meg másképp.

21. unom (válaszként erre: 20. - K-né Zsóka)
jan. 9. 18:10
Szerintem a kukorica a hozzáállásának szólt.
jan. 9. 18:06
Én csak azt nem értem, hogy erre miért nyomtak annyian kukoricát! Igen, az esküvő csodálatos esemény volt egykor, ma már nem divat, ahogy nem divat együtt maradni sem. Nem, nem a válás ellen vagyok, akik nem tudnak együtt élni, inkább váljanak el, mint mérgezzék egymást. Régen más volt. Volt súlya a templomi eskünek, komolyan gondolták, hogy jóban-rosszban. Ez már egy másik világ, nem rosszabb, csak más. De! ma is vannak akik vágynak arra, hogy életük legszebb napján hercegnőnek öltözzenek és ragyogjanak. Szóval kedves fi. ne légy szomorú, változnak az idők :)
jan. 9. 17:08
Nem voltunk vallásosak, de templomban esküdtünk. Amikor meghalt a férjem elmentem a plébániahivatalba. Magammal vittem a fotót, ahol az eskető pap előtt térdepelünk, a nevére nem emlékeztem. A fiatal kántor nézte a fotót és megkérdezte: akarja tudni a nevét? Nem igazán érdekelt, de udvariasságból bólintottam. Kinyitott egy békebeli tölgyfaszekrényt. Nagy és vastag könyvek sorjáztak benne. Kiemelte az 1969-ben eskettek névsorát és megmutatta az akkori aláírásunkat is. A későbbi szertartás visszafogott és megható volt. Közös életünk kezdete és vége összeért, engem pedig megnyugvás töltött el.
18. tumbo2 (válaszként erre: 9. - Globus)
jan. 9. 16:59
jesszus,hát a bolondnak is megérte.nálunk anyakönyvvezető,igaz a lányom nincs megkeresztelve,azt mondta,hogy ő nem fog bohóckodni egy ebéd volt zene nélkül,.másnap csaptak egy nagy bulit. mikor az unokaöcsém haverja vált stílfűrésszel kettévágta a szekrényt.nesze,neked stílbútor.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook